Török Zsófia
FOtográfus
Legutóbbi Munkám
A Garázstörténetek egy videóalapú diplomamunka, amely a lakótelepi garázsok átalakulását vizsgálja a mindennapi élet kiterjesztett tereivé. A projekt interjúkon és mozgó állóképeken keresztül mutatja be, hogyan válnak ezek a funkcionális terek nagyon személyes és közösségi helyszínekké.
E munka a városi térhasználat alternatív formáira irányítja a figyelmet, és arra ösztönöz, hogy újragondoljuk a terek szerepét a mindennapi életünkben.
Portfólió
exterior
Ez a sorozat kortárs, minimalista épületek külső arculatát vizsgálja, a forma, ritmus és szerkezet esztétikájára fókuszálva. A képek célja, hogy kiemeljék azt az egyedi vonást, amely az adott épületet megkülönbözteti.
Interior
Ez a sorozat különböző stílusú, modern és minimalista enteriőröket mutat be, fényfestéses technikával megörökítve. A művész a fény irányított alkalmazásával hozta elő a tér legkarakteresebb vonásait – a formák finom egyensúlyát, a textúrák rétegzettségét, és a belsőépítészet strukturális minőségeit.
Ég-Töredékek
Ez a sorozat egy szegedi épület különleges geometriáján keresztül enged betekintést az égboltba. A képek absztrakt kompozíciók, amelyek a fény és forma találkozását rögzítik – az épített tér határain túlra mutatva.
Hiányos Történetek
Ez a videómű az emlékezet törékenységéről és a generációkon átívelő történetmesélés fontosságáról szól. A Hiányos Történetek emlékeztet arra, hogy a történeteink csak akkor élnek tovább, ha el is mondjuk őket – és ha még időben odafigyelünk rájuk.
Travel List
Ez a sorozat képi listákon keresztül vizsgálja az utazás előtti csomagolás rutinját, annak személyes és kulturális vetületeivel együtt. A sorozat egyszerre ironikus és ismerősen precíz: rendszert visz a káoszba, miközben felfedi, hogyan tükröződnek a nemi szerepek, elvárások és hétköznapi sztereotípiák már egy egyszerű csomagolási listában is.
Garázsskála
A garázsajtók rendszerezett dokumentálása során a formai hasonlóságok és apró különbségek rajzolnak ki egy sajátos esztétikát. A sorozat egyszerre urbanisztikai lenyomat és társadalmi tükröződés.
Ahol a város hallgat
Ezeken a fekete-fehér tájképeken a fotográfia eszközeivel épül fel az érzelem. A helyszínek önmagukban csendesek, de a képek atmoszférája belső rezgéseket ébreszt.
Privatizált Csend
Egy privatizáció következtében egyik napról a másikra kiürített irodaház enteriőrjei tárulnak elénk. A tárgyak többségét elvitték, de a térben maradt nyomok mesélnek a hirtelen eltűnésről.
Lefordítatlan Formák
A sorozat a forma, textúra és kompozíció vizuális nyelvét használja anélkül, hogy narratívához vagy felismerhető tartalomhoz kötődne.
Vonalak A Pohárban
Julio Cortázar „A kéz vonalai” című novellájának hangulatából és abszurd szerkezetéből kiindulva ez a sorozat egy borfesztivál éjszakáját idézi meg Szegeden – egy olyan éjjelt, amely egyaránt lehet banális és sorsszerű. A fotók a novella szürreális rétegei és a városi mulatság felszínes derűje között feszülnek.
Átmenetben
Ez a sorozat lakóépületek folyosóit vizsgálja Marc Augé „nem-hely” elméletének tükrében. A fotók párokba rendezve mutatnak be részleteket és tágabb nézeteket ezekből az átmeneti terekből – olyan helyekből, amelyeken naponta áthaladunk, de nem figyelünk rájuk. A „nem-hely” itt nemcsak elmélet, hanem vizuális tapasztalat.
Amit a Kamera Megőrzött
Ritka kivételként ebben a sorozatban emberek kerülnek a kamera elé: néhány osztálytárs portréja jelenik meg analóg, fekete-fehér képeken. Nincsenek nagy gesztusok, csak pillanatnyi jelenlét – csendes, időtlen.
Művészi Nyilatkozat
„Alkotóként a térhez fűződő viszony érdekel – az, ahogyan a városi környezetet használjuk, birtokba vesszük, alakítjuk és átírjuk. Munkáim középpontjában a kortárs építészet, a köztes terek és az ezekhez kapcsolódó személyes jelenlét áll. Hiszem, hogy még a leguniformáltabb terek is képesek hordozni valami bensőségest, valami megőrzésre érdemeset.
Az építészet számomra nemcsak esztétikai struktúra, hanem vizuális nyelv is – olyan formai rendszer, amelynek ritmusa, geometriája és fényviszonyai inspirációt nyújtanak. Az épületek külső és belső terei különböző módokon idézik meg az időt, az emlékezetet és az ember jelenlétét – ezekkel a rétegekkel dolgozom fotóimban.
Az utóbbi időben egy különösen izgalmas határterület foglalkoztat: az „álló mozgókép”. Ez a műfaj a fotográfia és mozgókép határán létezik, és számomra lehetőséget ad arra, hogy újragondoljam a nézés időbeliségét. Az álló mozgókép révén időt adhatok a nézőnek – vagy épp irányíthatom a figyelmét.
Ez a tudatos tempóváltás lehetővé teszi számomra, hogy intimebb, befogadóbb képi tereket hozzak létre, amelyekben a néző nemcsak szemlélő, hanem részese a ritmusnak, a rezgésnek, az emlékezésnek.
A munkáim mögött gyakran húzódik meg személyes vagy kollektív történet: családi emlékek, generációkon átívelő örökségek, vagy épp olyan hétköznapi gesztusok, amelyek a legmélyebb kulturális lenyomatokat hordozzák. Az absztrakció ebben számomra nem esztétikai díszítés, hanem egy olyan nyelv, amely érzékivé teszi a kimondhatatlant.
Az analóg fotográfiához való kötődésem mindezt kiegészíti egy lassabb, elmélyültebb alkotói szemlélettel. Az anyagiság, a váratlanság és az időbeliség itt is a történet részévé válik – nem csak technikai döntés, hanem világlátás.”
Ha valami veled maradt – szívesen hallok rólad
Alkotói Bázis
Szeged, Magyarország
Telefonszám
+36307925834
sofia@t-sofia.com